Vibráló színek, forró, keleti szél, nyüzsgő bazár, az Atlasz árnyéka - négy magyar kortárs művész utazott a HTCC - Magyar Kereskedelmi és Kulturális Központ marrakeshi rezidenciájára, hogy az alkotás mellett a marokkói-magyar kapcsolatokat is színesítse. Szabó Eszter Stefánia művészeti vezető mesélt a kéthetes alkotótábor sikereiről és céljairól.

A Chergui egy nagyon forró és száraz széláramlat, amely a Szahara felől az Atlasz-hegységen keresztül az Atlanti Óceán felé tart. Ez az uralkodó szél Marokkóban, arabul Sharqinak hívják, ami annyit jelent “keletről érkező”. Szóval innen fúj a szél.

 - Biztosak voltunk benne, hogy az érzékeny alkotók számára új lehetőségeket tartogatnak a forró levegő által előcsalogatott vibráló színek és a marokkói táj szimbólumai. Nem csak a vörösesbarna föld, és a szélben lengedező olaj- és pálmafák hatnak inspirálóan, hanem a nyüzsgő bazár, a helyi emberek, a tarka textilek és bőr manufaktúrák semmivel össze nem hasonlítható illata. És igazunk is lett. Hogy az egyik művészt, Jánosi Katát idézzem, az első két nap azzal telt, hogy inspirálódtak és „arcul csapták őket a színek”. Ez egy teljesen új környezet számukra, eltérő az európai tájaktól, emberektől, kultúrától, úgyhogy először fel kellett mérniük a terepet, ismerkedni ezzel az új világgal. Itt még kevésbé rohanó a világ, főleg hogy a Magyar Ház Marrakesh mellett egy vidéki környezetben áll az Atlasz lábánál. Igazán fenséges látvány, ahogy a vörös földre rámagasodnak a hegyek –vágott a közepébe Szabó Eszter, aki egy szerencsés véletlennek tartja, hogy találkozott a HTCC, vagyis a Hungarian Trade and Cultural Center hálózat megálmodójával és létrehozójával.

 - Hamar kiderült, hogy Balogh Sándor is régóta szereti a művészetet és nagy pártolója, így miután találkoztunk, felvetődött az ötlet, hogy milyen jó lenne magyar művészeket Marokkóba invitálni. A művészek részéről ez egy alkotás lenne, a HTCC részéről pedig egy kapcsolatépítés Afrika és Marokkó felé, hiszen magának a magyar házaknak is az a fő célja, hogy az országok közötti kapcsolatok erősödjenek mind üzleti, mind kulturális téren is. Ráadásul volt már egy hasonló sikeres vállalkozás Kínában, ahol a ningboi HTCC-vel közreműködve szerveztünk egy kiállítást egyrészről a Zempléni Múzeum képeslevelezőlap gyűjteményéből, másrészt és akortárs képzőművészek alkotásaiból. A fő tematika akkor a kínai kecske éve volt, ezzel mutatva a mi nyitottságunkat a kultúrájuk felé. Kínában három festőművész már képviseltette magát és most Marokkóban kiegészültünk egy szobrásszal is.

Az afrikai miliő pedig meg is tette a hatását, az alkotók csak úgy szívták magukba a marokkói kultúrát és természetet.

• Szerveztünk nekik kisebb és nagyobb kirándulásokat is, voltak többször a bazárban, ahol nagy hatással voltak rájuk atextil feldolgozó és készítő műhelyek. Ott még tényleg régi, hagyományos módszerekkel készítik a textileket, bőröket, találtak egy pigment boltot is, ahol bevásároltak pigmentekből, amikből maguk keverhették ki a különböző színeket. Ez olyan volt nekik, mint egy régi alkimista műhely, teljesen el voltak varázsolva, főleg, hogy Magyarországon már nincsenek ilyenek. De voltak kirándulni az Atlasz hegységben is az Ourika-völgyében, ami szintén nagy hatással volt rájuk, így minden nap alkottak. Termékeny két hét lett, született 15-16 nagyobb méretű mű és két lovas szobor – mondta Eszter, aki hozzátette: az alapvető cél az, hogy ezek a művek kint maradjanak Marokkóban a HTCC ház közösségi terében, hogy az odaérkező delegációk, üzletemberek megtekinthessék.
  
  A továbbiakban azonban szeretnénk különböző kiállításokat is kint Marokkóban, ezeknek a szervezése még folyamatban van. Több galériával tárgyaltunk Casablancában is, hogy egyművészeti cserekiállítás keretében bemutassuk egymás kultúráját. Ezen felül pedig tervezzük, hogy művészt kvalifikálunk a 2018-as MarrakeshiBiennaléra. Természetesen a többi HTCC-ben is szeretnénk hasonló aktivitást szervezni, hiszen Dubajban, Ugandában, Malawiban és Thaiföldön is van már Magyar Ház. Ide Marokkóba is tervezünk újabbat, legalább évi három alkotótábort, a jövőben pedig lesz egy galériánk Budapesten is. Szeretnénk a külföldi piacokon is megjelenni, távlati terv az értékesítés is.
  

És hogy mi a célja ennek az egész kezdeményezésnek?

 - A HTCC küldetése, hogy a magyar kultúrát a világ minden szegletébe eljuttassa, azonban törekszik arra, hogy ezt ne egyoldalúan tegye, hanem olyan projekteket valósítson meg, amelyek kölcsönös párbeszéden alapszanak. Jelen esetben a marokkói-magyar kapcsolatokat a művészet őszinte nyelvén keresztül építjük, politika- és érdekmentesen, bemutatva egy távoli és ismeretlen országot, magyarok szemén keresztül.

Új áramlat érkezett tehát Marokkóba keletről, amely nem forró és száraz levegőt, hanem olyan művészeket hozott, akik nyitott szellemükkel, új kapukat nyithatnak meg a marokkói-magyar kapcsolatok terén az Atlasz lábánál.

Afrika már korábban is számos festő óriást megihletett. Orléans-i Lajos Fülöp pártfogásába vette Eugéne Delacroix-t, aki ennek köszönhetően 1831-ben egy küldöttséggel Marokkóba utazhatott. Ott bekerült egy számára ismeretlen egzotikus világba, és megismert egy olyan éghajlatot, ahol erősebbek a színek és a táj kolorikusan is felfogható. Számos mesterművét ez az utazás inspirálta. Paul Klee svájci festőművész és grafikus afrikai utazása után így nyilatkozott: ”A szín és én egyek vagyunk”.