Az olaszoknak elsőként a szép magyar emberek jutnak az eszükbe, ha azt a szót hallják: Magyarország. Meglepő, hogy az olasz nőknek is. Az idősebb lengyelek a legrokonszenvesebb nemzetnek tartanak minket, és felidézik a közös történelmi szálakat. A fiatalabbak ugyanekkor erről keveset hallottak. Ez nálunk is így van.

A felmérés szerint hosszú ideig a lengyeleket tartottuk a hozzánk legközelebb állónak, az új generáció rokonszenv-listáján viszont már a németek vannak az első helyen, majd az osztrákok, az olaszok, az angolok, a franciák és az amerikaiak következnek. Többek közt erről és a világ és a magyarok közti, sztereotipikus viszonyról is szól Kiss Róbert Richard most megjelent könyve, az Így látják a magyarokat a világban. A szerző ezzel a kötettel arra vállalkozott, hogy humoros, érdekes, informatív formában megmutassa: alapvetően máshogy látnak minket a világban, mint ahogy mi látjuk önmagunkat. 

Ez az összeállítás felmérések, kutatások, impressziók, hiedelmek furcsa kavalkádja, de éppen ezért izgalmas és meglepő képet ad arról, hogy látják a magyarokat a világban. Bennünk magyarokban számtalan sztereotípia él arról, miként vélekednek rólunk a világban, éppen ezért ezzel a kötettel ezeket a beidegződéseket kívántam lerombolni  – mondta a szerző, Kiss Róbert Richard a könyvbemutatón.

Egyre kedveltebbek a szlovákok, a fiatalokat nem érdeklik régi problémák – ez kölcsönösen igaz. Az osztrákok büszkének tartanak minket, a törökök pedig kedves rokonnak. Abban viszont nagyon sok külföldi egyetért, hogy szerintük pesszimisták vagyunk, és jobban tudunk sírni, mint örülni.

A japánok imádják Budapesten a hidakat, de félnek a vonatoktól. Egyesek szerint nem tudunk öltözködni, és a teszkós szatyor divatcikk nálunk. A párkapcsolatokat illetően is van még mit tanulnunk. Észak-Amerikában vannak települések, ahol alig hallottak rólunk, akik mégis, azok lovasokra, végtelen sztyeppékre gondolnak.

Érdekes, hogy néhány Latin-Amerikai országban és Kubában jobban ismerik az országot. Magyar bokszolókat, magyar ételeket és a régi magyar focit tudják felidézni – képzeljék, milyen jó lehetett a labdarúgásunk, hogy ennyi év alatt sem sikerült a Magyarország-futballnemzet képet romba döntenünk.

Sokakat bántanak csúfolódásaink, vicceink: „A magyarok butaságokat beszélnek, az albán pásztorok nem hágnak kecskét."

Az oroszok szerint tudunk enni, viszont nem tudunk inni, ezért eléggé mulatni sem, rosszul öltözködünk, sokat panaszkodunk, sokat betegeskedünk. Mielőtt idejönnek, úgy vélik, hogy Budapest egy közepes város, Párizs, Róma, Bécs, stb. után a "futottak még" kategória, ehhez képest azonban óriási meglepetésként éri őket, hogy fővárosunk tényleg jól néz ki.

Kínában azt gondolják, „a hun és a magyar rokon, sőt, ugyanaz, ez nem kérdés”. Azerbajdzsánban is kedvelik sokan a magyarokat: „Bakuban mindig jár egy magyarnak 20 százalék diszkont.”

A magyar feltalálók, hírességek kapcsán furcsák a vélemények, izgalmas ennek megítélése a szlovákoknál, az izraelieknél. Vannak, akik nyelvünk érthetetlensége és szuperintelligenciánk miatt csodálnak minket.

Igazán különleges és érdekes könyv jelent meg tehát, ami remek karácsonyi ajándék lehet szinte bárkinek. A könyv már kapható a könyvesboltokban, vagy megrendelhető ide kattintva.

Végül jöjjön idézet a könyvből és a megkérdezett külföldiektől:

„Magyarország valahol Törökország és Csernobil között van, magas hegycsúcsokon.”

„A vidéki magyarok ruházata olyan, mintha most léptek volna ki egy filmből vagy egy könyvből.”

„a horror vonatán ültem Magyarországon”

„a mohácsi csata csak félreértés volt, a magyarok a törökök kedves rokonai”

„a hun és a magyar rokon, sőt, ugyanaz, ez nem kérdés”

„Bezzeg azzal szeretnek dicsekedni, hogy mennyi Nobel-díjas magyar tudós

van. Na, a kirekesztők vonják ki belőlük a zsidókat, és nézzék meg, hányan maradnak.”

„kezdtem azt hinni, a teszkós szatyor divatcikk Magyarországon”

 p.e.